Mindenáron vesztesek, bennük a hitetek

Sziasztok!

Irdatlan sok információ zúdul ránk és ember legyen a talpán, aki képes rajtuk kiigazodni. A cél nem más mint a rendzavarás, hogy megbénítsuk az egyéni gondolkodást, hogy ne is hihessünk mást. Nincs igazság, csak a megannyi árnyaltság.  A média ma már nem független, részrehajló egy az egybe, s a hitelesség mércéje ott az egyénben attól függően, hogy amit olvas megszólítja-e.

Így lesz egy robbantásból hőstett terrorcselekmény helyett. Így lesz a kimenekítésből gyerekrablás, deportálás. Minden csak attól függ, hogyan tálalják neked, és te milyen szájízzel fogyasztod el.

Pedig a tények azok makacs dolgok, ez abból is megállapítható, hogy nem megmásíthatóak. A gyilkolás az gyilkolás, a rombolás pedig rombolás. Nincs de és ha, ez csak a mellébeszélés kálváriája.

Nincs olyan ok vagy indok, ami tényeket másítana meg. Max megédesítik neked, hogy könnyeben lenyelhesd. Keserű pirula az igazság, és bizony észrevétlenül csúszik le a többi szeméttel.

A Halálkufár

Szomorúan tapasztalom, hogy mikor egy civil az életét veszti, azt egy hiéna egyből filmre is veszi, a média pedig a számát megtízszerezi. Pedig igazán szörnyű dolog ha egy életet véget ér. Akinek egy tragédia csak eszköz, szintén magyarázhatja bárhogy, de akkor is karót kapott erkölcsből.

Ha a civilek közé bújva lövöd az ellenséget, a te hibád lesz ha egy eltévedt golyó valaki mást öl meg. Aki ezt hagyja megtörténni, az éppen annyira bűnös mint az aki azt az életet ténylegesen veszi el.

Civileket épületekbe terelni, majd kiírni, itt gyerekek IS vannak, közben meg az ablakokból lövöldözni úgy gondolom egy olyan cselekedet, ami egy az egyben embertelen.  Pont úgy mint az aki ennek ellenére bombákat szór a fejedre. Vajon minden eszköz megengedett a nemzet érdekében? Mégis milyen nemzet az aminek nem a polgárai az elsődlegesek?

A nemzet nem csupán  egy darab föld. A nemzet az az ember is aki most melletted van, akivel ugyan azt érzitek és gondoljátok, ha elhangzik a nemzeti dal, vagy mikor vigyázzba állsz a himnusz alatt. Így, együtt képviseljük az egységet, a nemzet a mi közös álmunk amit együtt óvunk s vigyázzuk. Minden kioltott élet egy újabb vereség, és minden megmentett élet egy újabb győzelem.

A deportálás rossz dolog?

Valóban az a rossz, aki a civileket olyan térségekbe menekíti ahol nem folynak harcok? Nem pedig golyófogónak, áldozati báránynak használja? Ez volna a deportálás és a gyerekrablás? Lehet. Minden csak nézőpont kérdése. De nem jobb, mint a hősi halottak gyártása?

Nem tudhatom. De azt viszont nagyon jól tudom, hogy a másik félnek állítólag hónapjai, évei voltak arra, hogy a sajátjaikat biztonságba deportálja, mégsem történt meg. A civilek aknák lettek, akik nagyot szólnak a sajtóban ha az ellenség véletlenül rálép egyre.

Hiszen arra mégis ki kapja fel a fejét ha a katonák megölik egymást? De ha egy fegyvertelen esik áldozatul, akinek köze nincs az egészhez, a hírekben nagyot mehet, ezzel az ellenségre nemzetközi nyomást nehezedhet, ami már közfelháborodást kelthet.

Egy jól megkomponált előadást látunk, ahol hősöket és démonokat teremtünk, miközben vérben gázolunk. Az emberek nem aknák, hanem virágok, és mindenki aki idejekorán virágzik el, az egy seb lesz a nemzet szívében, ami soha nem gyógyulhat be egészen.

Fegyverszünetből béke?

Tudjátok, hogy ért véget az első világháború? FEGYVERSZÜNETTEL! Szó sem volt megadásról egyik fél részéről sem. Patthelyzet alakult ki, és bár sokat rontanak a vesztesek esélyein a győztesek által diktált történelem könyvek, az bizony vitathatatlan, hogy a tűzszünet hozta el a békét.

De említhetném a koreai háborút is, amit senki nem nyert meg, a fegyvernyugvás mégis békét teremtett,  és elérte, hogy ne oltsanak ki több életet. Több mint hetven éve tart a tűzszünet.

Én úgy gondolom, hogy mindennap ajándék ha nem szólnak a fegyverek, ez ezrek életét mentheti meg. Így igazán nem értem meg, hogy lesz a fegyverszünet a gonosz eszköze? Mert a másik fél közben felkészülhet? Ugyan már! Hiszen ez igaz mindegyikre. Itt valójában arról van szó, hogy a műsornak bármi áron folytatódnia kell.

Ez a háború elkerülhető lett volna, de igazán egyik fél sem akarta. Ahogy a gyors lezárás sem áll az érdekükben. Hiszen azzal „CSAK” ártatlan életek ezreit mentenék meg. Mit számít az ezeknek? Virágokon taposnak a sáros bakancsaiakkal, s csak akkor veszik észre a világunkban a szépet, ha a porba hullva melléjük vagy alájuk kerülnek.

Terrorcselekmények?

Már elég korán megtanultam, hogy semmi sem fehér vagy fekete. Ami az egyik félnek forradalom, az a másiknak zavargás.  Aki egyeseknek terrorista, az valakinek a szabadság harcosa. Minden csupán nézőpont kérdése.

Mégis érdekes látni, hogy amikor orosz területeken hidakat, épületeket repítenek a levegőbe pokolgépek, akkor a terrorizmus élharcosai nem keresik a bűnösöket. Miért?

Talán mert pont azok a felelősek akik a leghangosabban szólalnak fel az ilyen terrorista cselekmények ellen? Az én terroristám az én Hősöm! Tényleg jól van ez így? Terítéken a gerinctelenség.

Nem egy olyan cikket olvastam el, ami hosszasan ecsetelte, hogy a felrobbantott áldozat miket írt, és mondott, kikkel állt kapcsolatban, hogy minél jobban csökkentsük az együttérzést az olvasóban. Na ezek után merjen még nekem valaki független médiáról beszélni.

Ha valakit meggyilkolnak az szörnyű, és mindenkinek együtt kéne tudnia éreznie vele. Ha valakit azért ölnek meg, mert nem tetszett amit írt, azt egy újságírónak meg fokozottan át kéne éreznie.

Mi magyarok!

Mi magyarok elég csatát és szenvedést megéltünk ahhoz, hogy megtanuljuk a béke az egyetlen járható út. Ahhoz, hogy igazán megérthesd az Eurázsiai népet itt kell élned, bele kell születned.

Nekünk nem kell bemutatni az orosz agresszort, ahogy az ukrajnai fekete bárány sem ismeretlen a számunkra. Számos síkon kötődünk, közös a múltunk a jelenünk és a jövőnk.

Sorolhatjuk, hogy melyik fél okozott nekünk több szenvedést, de az aki a múltban él, közben elveszíti a jelenét. Itt vagyunk, már több mint ezer éve, hát ne mondja meg nekünk többé senki sem, hogy mi az ami helyes pláne ne egy másik földrészről pöffeszkedve.

Ha Európa és Ázsia összefog, bátran szembenézhet bármilyen gazdasági kihívással. Szükségünk van egymásra!

Epilógus

Semmi nem éri meg azt, hogy eldobjuk az életünket! Semmi nem oldozhatja fel azokat akik kioltják az életünket. Fegyverrel nem lehet a békét elhozni. Olyan egyességre kell törekedni, ami mind a két félnek elfogadható. Erővel ez nem kényszeríthető ki.

Nekem az a véleményem, hogy azok a hatalmasságok akik ezt a szörnyű háborút hagyták megtörténni, alkalmatlanok a befejezésére is.

Olyan vezetőkre van a világnak szüksége, akiknek az emberélet nem csupán járulékos veszteség.

Olyan vezetőkre van szükség, akik őrzői a békének, nem pedig a gyilkosai.

Olyan vezetőkre van szükség, akik nem letűnt korok és eszmék vaskalapos őrei, hanem akik képesek a jövőbe tekinteni, valami egész másra törekedni.

A háború a régi idők hozománya, ami minden problémára azonnali megoldást ígér, de a szenvedésen és pusztításon kívül mással nem képes szolgálni. Az ember legszörnyűbb találmánya, ami minden gonoszságot megtestesít és életre hív.

Bármelyik felet is támogatni, olyan mint ezt az egészet legitimálni, fegyverrel a kézben a sorokba beállni. Nem látom a tömegeket akik a lezárást követelnék. Mindenki győzelmet kíván és remél a saját térfelének.

De nem létezik győzelem, illúzió egy az egyben. A háború csak akkor nyerhető meg ha bele sem kezdesz. Mindenáron vesztesek, bennük a hitetek.

DarkƬ̵̬̊Angel

• View all 400 articles