SzerintünkWorld

Vitatkozz ha tudsz!

Sziasztok!

Teljesen átalakulóban van a vitakultúra. Ma már lassacskán nem az érvek számítanak, csupán az, hogy melyikünk a hangosabb és a mocskosabb.

A másik személyére van terelve a téma, a lényeg pedig jó mélyre el van ásva.

Gondolom mindenki találta már magát hasonló helyzetekben. Itt a neten, vagy a munkahelyen, esetleg a sarki közértben.

Számtalan helyen tolja arcunkba a kihívásokat élet, és a legnehezebb feladat, hogy ilyenkor is mindig „Emberek” tudjunk maradni.

Néha az akadályokat sikerrel veszed, de vannak napok amikor sajnos elvérzel. Ne csüggedj, csak állj fel, gondolj arra, hogy a ma győztesei a holnap vesztesei.

A világ változhat, de mindig lesznek olyan helyzetek, ahol az okos csak akkor engedhet, és az igazának érvényt csupán az szerezhet, aki betart néhány örök érvényű szabályt.

Vegyük hát sorra őket.

 

A vita aranyszabályai


Veszekedni mindenki tud. De vitatkozni? Úgy megcáfolni a másik érveit, hogy közben a helyükre újabbakat állít, az már embert próbáló feladat.

Sokan még azt sem ismerik fel, ha alul maradnak. Még kevesebben tudják ezt kezelni.

Egy vitát nem mindig az nyer meg, aki hevesebb, vagy erősebb. Hiába nyered meg a vitát, ha közben olyan eszközöktől „véres” a kezed, amiktől lefagy a közönséged.

Meg kell tanulni magunkat kontrollálni, őszintén érvelni, és megpróbálni igazságosnak és objektívnek maradni.

Lehetünk következetesek, hűek az elveinkhez úgy is, hogy közben nyitottak maradunk a másik ember mondanivalójára.

Viszont soha se legyünk túl makacsok és önfejűek.

Ne vágjunk a másik szavába, legyen türelmünk végighallgatni a partnerünket, és igyekezzünk higgadtan reagálni.

Tudni kell kezelni az apró sikereket, a győzelmeket, éppen úgy mint a vereséget. A korrektséghez az is hozzátartozik, hogy elismerjük a másik igazát, legalább részben.

Az empátia, hogy képesek legyünk a másik helyzetébe képzelni magunkat szintén egy nagyon fontos mozzanat. Ha nem érted meg a másikat, ő sem fog érteni téged, és akkor csak elbeszéltek egymás mellett.

Gyakori hibák


Egy vitában az egyik legnagyobb hiba, ha közben a témát a másik személyére tereled. Egyszóval személyeskedsz. Sértő megjegyezésekkel illeted. Olyan dolgokat hozol fel, melyeknek semmi közük az adott témához.

Példa:

-Szerintem a Batman egy jó film.

Válasz:

-Te hülye vagy és még az orrod is nagy.

Mi köze van egy filmhez annak, hogy kit milyenek tartunk? Vagy hogy milyen külsőségekkel rendelkezik, melyekről mellesleg nem  is tehet?

Semmi! Ennél pedig nem létezik primitívebb megnyilvánulás. A másikat a személyében támadni, emberi mivoltában megalázni aljas és gerinctelen húzás. Aminek nincs helye egyetlen normális vitakultúrában sem.

Az ilyen ember rendszerint azonnal kizárja magát a kulturált vitából és száműzi magát az úriemberek sorából. Ilyenkor az adott egyénnek a másik megsértése, megbántása a célja, vérben és sárban szerezne érvényt az igazának.

Pedig attól nem lesz igazad ha a másikat agyon vered, vagy miattad megszólalni sem mer.

Ha a Batman filmet mi nem tartjuk jónak, akkor próbáljuk összefoglalni azokat a momentumokat, melyek miatt erre az elhatározásra jutottunk.

Még az is előfordulhat, hogy mi nem értettünk valamit jól. És egy jó vitapartner egy egész más megvilágításba helyezheti számunkra a dolgokat.

Legtöbbször akkor kezdenek az emberek személyeskedni, ha kifogynak a türelemből és/vagy az észérvekből.

A türelemmel kapcsolatos problémákat megfelelő szakemberekkel és bizonyos technikák elsajtosításával kordában lehet tartani. De azt, hogy megfelelő érveid legyenek, már jóval nehezebb orvosolni.

Ehhez ugyanis nem csak a felkészültség szükséges az adott helyzetben, témában. Hanem képesnek kell lenni jól előadni azt a tudást amivel rendelkezel.

Ezt is lehet tanulni, de mindig előnyben lesz az,  akinek ez zsigerből jön.

 

Közös nevező


Minden kulturált vitának tartania kell valahová. Ha nincsenek célok, akkor egy véget nem érő időpocsékolás az egész. Aminek annál több eredménye nem lesz, minthogy egymás agyára mentek.

Nem hiszek abban, hogy a másikat bármiről is meg kéne győzni, és rábírni a saját nézetei totális feladására és cserébe a miénk elfogadására.

Nekünk azt a hozzánk legközelebb álló narratívát kell megtalálni, amit a másik alapból is elfogadna.

Példa:

Melyik csapat a legjobb? A Fradi? Vagy az Újpest?

Határozott és megmásíthatatlan vélemények vannak. Itt jön játékba a közös narratíva.

 -Te, figyelj! Láttad mekkora gólt lőtt a Fradi csatára?

-Igen! Na, és te láttad, hogy mekkorát védett az Újpest kapusa? Igen!

-Akkor abban meggyezhetünk, hogy mind a két csapat remek játékosokkal rendelkezik.

 

A sport szeretete, és a másik nézőpontjának a megértése az által, hogy magunk is meglátjuk, hogy tényleg vannak a másik csapatában jó játékosok már egy olyan közös nevező, amire építeni lehet egy olyan párbeszédet ami már tart is valahova.

Innen lehet építkezni egyre feljebb és feljebb, miközben az adott személlyel egy bizonyos témában a távolság lecsökken.

Kompromisszum


Az élet egy nagy kompromisszum. A legtöbben már kicsi gyerek korukban megtanuljuk. Különbözőek a határok anyunál, apunál és a nagypapánál.

Ezeket a felismeréseket visszük tovább a nagybetűs életbe, és az alap képlet alkalmazható bárkire. Tartsd tiszteletben a másik ember határait, ismerd meg a korlátait, és igyekezz legalább részben alkalmazkodni hozzá.

A vitában a kompromisszum egy olyan mesterségesen kialakított helyzet, ami a legközelebb áll egy olyan cél eléréséhez, amihez csakis egy másik emberen keresztül vezet az út.

A totalitás értelmében nem nyer senki, de nem is veszít, de mégis egy nagy lépést teszünk előre az egymáshoz vezető úton. Nem megy minden azonnal. Időt kell hagyni, hogy a dolog kiforrja magát.

A kompromisszum egyfajta fegyvernyugvást is jelent, aminek köszönhetően a felek elégedetten állhatnak az asztaltól fel.

A kompromisszum lehet maga a célja a vitának. Viszont embertől és helyzettől függően jöhet könnyen és nehezen. Megkövetel egyfajta érettséged, türelmet, hogy sikerüljön elérned. Ami a legfontosabb, mind a két félnek akarnia kell, és dolgoznia a sikeres kompromisszum létrejöttén.

Félreértések


Fontos, hogy igyekezünk tisztán és érthetően beszélni, fogalmazni. Legyünk mindig lényegre törőek, és próbáljunk odafigyelni legalább annyira a másik válaszaira mint a magunkéra.

Ha azt érezzük a másik félreérthető, vagy nem igazán értjük, akkor ne féljünk visszakérdezni. Ezt akkor is eljátszhatjuk, ha mindent jól értünk, csak több idő kell a válaszunk megalkotására.

De azért arra ügyeljünk, hogy ezt ne vigyük túlzásba, és ne menjünk teljesen a másik agyára.

Meg kell tanulunk, hogy az érveink nem egyenlőek a személyünkkel. Tehát ne érezzük sértésnek ha valaki megcáfolja őket.

Egy vitában lehetnek hullámvölgyek, jól szereplő felek, akik a végére akár teljesen megsemmisülnek. Ilyenkor is fontos, hogy miként viselkedünk.

Csapkodunk és dühöngünk mint egy durcás kisgyerek, vagy a kezünket nyújtjuk a másik félnek. A győzelmét elismerve, a tanulságot pedig elkönyvelve.

Egy jó vita az elme tornája, és ha elég befogadóképes vagy, közben sok mindent megtanulhatsz és elraktározhatsz.

Trükkök és praktikák


Már az első reakció is döntő lehet. Ha valaki mond neked egy elméletet, akkor ahelyett, hogy azt mondanánk ez baromság, ez nem igaz, hülyeség és társai, te azt feleled, hogy elképzelhető, de!

Ezzel elkerülve, hogy a másikat a hitében, a meggyőződésében, megsértsed.

Példa:

-Elképzelhető, hogy igazad van, teljesen logikus gondolat, de én ezt máshogy hallottam, vagy értettem.

Ezzel nem csak eléred, hogy a másik rád figyeljen, de az ő gondolatvilágát se semmisítetted meg.

Egymás határait ugyanis tágítani kell, nem pedig elfoglalni. Az igazunknak meg kell ágyazni, helyet kell csinálni.

 

Újabb példa:

-Szerintem ez és az hihetőbb, de természetesen azt is megértem és elfogadom ha te másként hiszed.

 

Megalkuvásnak tűnhet, de ne felejtsük el, hogy ez csupán a kezdet. Hiszen a vasat sem helyezheted a kőkemény betonba. A másiknak befogadóképesnek kell lennie arra amit mondasz.

Ha már az elején falakat emelsz és a másikat is erre kényszeríted az egész helyzet egy állóháborúvá fajulhat el.

A kulturált ember nem erővel szerez érvényt az igazának, hanem az érvek tömkelegével, kellő empátiával, türelemmel és megértéssel.

Amit természetesen nagyon nehéz gyakorolni, ha a másik nincs tisztában az alapvető viselkedési szabályokkal sem. Ilyenkor érdemes az illetőt figyelmeztetni, hátha sikerül a vitát ismét a normális keretek közé terelni.

Ha ez nem sikerül, akkor ott kell hagyni, vagy témát kell váltani. Nehéz egy okos emberrel vitázni, de egy hülyével viszont lehetetlen.

Epilógus


Meg kell tanulunk a másik helyzetébe képzelni magunkat. Ezt mondani könnyű, elsajátítani viszont nehéz. Pedig egy kis gyakorlással ez is elsajátítható. Ez a legfontosabb lépés.

Azt is meg kell értenünk, hogy nem létezik a mindent elsöprő abszolút igazság.

Mindnyájan csak a magunk igazát nyomjuk, hajszoljuk, és próbálunk neki érvényt szerezni másokkal szemben. Szemben és nem pedig ellen. Ez teljesen normális, hiszen így működik az ember.

Csak azt ne felejtsük el, hogy ez ne mások kárára történjen, a cél soha sem szentesítheti azt a fránya eszközt.

Mit ér az igazad, ha mindenkit megbántasz, és mindent felégetsz magad körül. Tanuljunk meg örülni a részeredményeknek is. Egy jó narratíva, a hozzánk és a partnerünkhöz legközelebb álló halvány igazság metaforája is több mint a semmi.

Erre már lehet építkezni, és legközelebb innen folytatni. Egy szenvedélyes vita talán a szeretkezéshez áll a legközelebb. Meg kell tanulunk, hogy mi a jó a partnernek, a figyelem és a megértés pedig elengedhetetlen.

Soha ne gyűlöld azt az embert akivel vitatkozol. Haragudj inkább a kialakult helyzetre, és igyekezz minél előbb megoldani, és ha nem sikerül, akkor lépj ki belőle.

Elismerni a másik igazát dicsőség a jellemnek, nem pedig szégyen az egyénnek. Ha ezt megérted, és egy nagy levegő után megléped, tiéd az erkölcsi győzelem. Sok esetben a másik megbecsülését is elnyerheted. Egy apró gesztus csodákat teremthet.

Ha pedig te vagy a nyerő helyzetben, akkor a kezedet nyújtsd a földön fekvőnek és ne a lábaddal illesd meg.

Mint már említettem, éppen úgy tudni kell kezelni a győzelmet, ahogy a vereséget.

Vitatkozhatnánk azon, hogy melyiket a nehezebb kezelni. De csak akkor,  ha a leírtakat sikeresen alkalmazzátok. Na, készen álltok?

  • Sziasztok! Csupán a kattintható nevű személyek a hitelesített és ellenőrzött, regisztrált felhasználók! A szűrke színű egyének regisztráció, és bármiféle ellenőrzés nélkül írogatnak, többnyire nem létező e-mail címekről.

    Rangok és titulusok:

    Ezzel szeretnénk tájékoztetni és egyben motiválni benneteket arra, hogy regisztráljatok minél többen:

    https://www.torrentek.org/utsv4/register/

    Köszönjük a figyelmet, és további jó kommentelést mindenkinek.

  • S
    • S
      Sheckley
    • 2023-09-06
    Gratula, nagyon jó írás lett.
    (Sztem a Batman tényleg jó film) :) de nyilván ízlésen nincs értelme vitatkozni)
    Jó lenne ha mindenki így gondolkodna: "a cél soha sem szentesítheti azt a fránya eszközt."
    Magam is azt vallom hogy a "megtett út" sokszor fontosabb, de sajnos nagyon sokan nem így gondolják.
    Egy kapitalista szemléletű világban ugye csak az eredmény számít.
    Gondolom ebből következhet hogy nincs normális vitakultúrája az embereknek.
    Kompromisszumkészségnek a csíráját sem tapasztalni legtöbbször.
    A legtöbb ember kudarcként éli meg, ha nem neki van igaza, és nem tudja azt mondani basszus ezt rosszul gondoltam,
    nem is hajlandó végig gondolni amit a másik mond, sőt ha kell hazudik a cél érdekében.

    Amikor a lányom született, elírták a keresztnevét a hivatalban. Bementem megkérni őket, hogy legyenek szívesek kijavítani.
    Visszaküldtek a kórházba hogy ott töltötték ki rosszul az ilyenkor leadandó papírt.
    Visszamentem a kórházba, szóvá tettem:
    "Elnézést ha mi rontottuk el, jöjjön vissza ha leellenőrizte az okiratot és kifizetjük az új kérvényhez szükséges illeték bélyeget"
    Egyből éreztem a hozzáállásból hogy nem a kórházban b..szták el.
    (Amikor először bent jártam a hivatalban, érdekes módon nem ajánlották fel, hogy nézzük meg a kórház által leadott szigorú számadású okiratot,
    pedig ugye azonnal rövidre lehetett volna zárni a problémát.)
    Mire másodszorra visszaértem a hivatalba, más színű tollal rájavítottak az okiratra (okirat hamisítás!!!!) csak hogy nekik legyen igazuk.
    Jeleztem finoman hogy ez így nem oké, de szerintük az jó, és marad 10000 Ft-os illeték bélyeges-kérvényes módszer a javításhoz.
    Úgy hogy levelet-panaszt írtam a felügyeleti szervüknek.
    Az ügyintéző ezzel gyakorlatilag azt kockáztatta, hogy okirat hamisításért kirúgják, de akkor sem volt hajlandó azt mondani:
    "Elnézést kérek elrontottam, jöjjön kijavítom".
    Be is hívattak a felügyelethez, rá is kérdeztek hogy akarok-e kivizsgálást, vagy elég ha odaszólnak telefonon, és kifogják javítani,
    nem fog pénzembe kerülni. Ez utóbbiban kiegyeztünk. Így aztán 2 hónap után lett "normális" neve a lányomnak.
    Amikor a javítás miatt mentem, a hivatalnok még mindig erősködött, hogy higgyem el hogy kórházban hibáztak.
    (semmi köszönet hogy nem csináltam belőle nagyobb ügyet)

    Nem tudom miért érzik azt az emberek a manapság, hogyha valamit rosszul csináltak-gondoltak,
    vagy nincs igazuk a vitában, akkor "gyengének tűnnek".
    Szinte senki nem meri-akarja azt mondani, bocs elszabtam, de azonnal javítom, hanem inkább hazudik. :-(
    S
    • S
      Sheckley
    • 2023-09-06
    Gratula, nagyon jó írás lett, minden betűjével egyetértek
    Presztízskérdés lett a magunkról kialakított kép védelme, no meg a ki a hülye ha nem én szintű válaszkeresés.

    A testvérem tegnap járt bent egy hasonló hivatalban, ahol ha van egyeztetett időpontod 20 percen belül meg kell jelenned. Ha nincs? Számot kell húzni. Ismeritek.

    Nos, ő a város másik végéből sietett oda, és még 6 perc volt hátra a 20-bó, tehát ott volt időben. Azt a választ kapta, hogy már szólították kétszer, úgyhogy húzzon egy számot.

    Erre a Tesóm? Akkor minek van ez a 20 perces időkorlát? Én itt voltam időben! Erre a nő? Utánanézek. XD X perc múlva jön valaki aki közli, hogy húzzon egy számot. XD
    Aki nem ismeri el a hibáit az nem is tanul belőle. Én mindig elismertem, ha hibáztam, ha munkáról volt szó, kivéve egy helyen a főnöknek, mert ő azt szerette, ha a pofájába hazudsz, bizonyos helyeken elkerülhetetlen a bullshit sajnos. Ilyen helyeken meg alapból ki van adva gondolom, hogy ne ismerjék el a hibát, mondjuk van kiről példát venniük, a fejétől bűzlik a hal ugyebár.
    S
    • S
      Sheckley
    • 2023-09-07
    @DarkƬ̵̬̊Angel tökéletes a megfogalmazás: Presztízskérdés

    @BudaésPest " Ilyen helyeken meg alapból ki van adva gondolom, hogy ne ismerjék el a hibát "
    Ezt eltudom képzelni, de akkor ez miatt hibát hibára halmoznak. (Szép új jövő... bocs jelen)
    Amikor átvették a születési lapot a kórháztól, nekik is látniuk kellett, hogy más színű tollal rá van javítva az egyik betűre,
    vagyis hibás, és be kéne kérni újból egy egyértelműen kitöltöttet, de nem tették, tehát akkor is hibáztak volna, ha igazat mondtak volna.
    Ilyen az amikor egy hazugság "bezárul".

    Eleve olyan keresztnevet nem írhatnának a születési anyakönyvi kivonatra, ami nem szerepel a Ladó féle utónév könyvben,
    hacsak nem előzte meg hónapokkal előtte egy kérvény a kivétel miatt (Én nem adtam be ilyen kérvényt, és akkor még nem volt rövid "i"-s Mira)
    A kórház beküldte hogy Míra, ők elírták Mira -ra rövid i-vel, majd amikor szóltam hogy elb..ták, legyenek szívesek javítani,
    inkább rájavítottak a kórház által megküldött lapra, hogy nekik legyen igazuk, mondván ők nem hibáztak.
    Így nézett ki: MIra a beküldött, kézzel írt születési lapon. Az első két betű naggyal, a 2. két betű kicsivel
    (a hosszú í ékezetét összekötötték az i betű törzsével más színű tollal mint amivel a többi betű volt, alig lógott ki a lóláb :)
    Sokan hülyének tartottak, hogy ez miatt vettem a fáradtságot, de úgy voltam vele hogy gyakorlatilag alig született meg és máris "leírják",
    szóval én is presztízskérdést csináltam belőle :)
    S