Sziasztok!
Elfogadásról papolnak miközben napjába százszor is megtagadnak téged, de sebaj hiszen a végítélet óráiban mindenki egyedül táncol majd. Érdekes ritmika hamis az összes mimika. Anya a fiára támadna és szégyenkezik miattad a barátod csak mert kimondod amit érzel és amit gondolsz. Érdekes világ ez, naponta mond csődöt az összes izmus, mikor nem férsz bele a keretbe. Ez a nemzeti tizenegy, és te a saját kapudat célzod meg. A lényeg úgy is az, hogy gólt lőhess.
Kérnek, zsarolnak és fenyegetnek, csak hogy elhallgassunk végre, aludjon az elme, tente baba tente. Pedig azt hiszem a szélső középnek, a pártfüggetlen józan ítélésnek mindig lesz közönsége. Még akkor is ha ma divat lett a háború, és az egyszemélyes bíróságok egyből ítéletet is hoznak. Fellebbezésnek helye nincsen hiszen az ördögtől való az összes érved pedig te csak másként érzed.
A lényeg, hogy látszólag minden rendben legyen. Fontosabb amit az arctalan idegenek gondolnak mint az aki szeret. A többséghez kell tartozni nem pedig a minőséghez, hamis Istenségek körbe zárnak minket. Az egó szülte bálványimádat az összes érved.
Hétköznapi cenzúra
Hétköznapi cenzúra mikor rávesznek ma legyél valaki más, most hallgassál már. De mégis mi motiválja a cenzúrát? Nem más mint a bálványimádás. Az összes bálványt az egó építi fel, és a kőbe vésett igék csak addig hangoznak szépen, amíg jön valaki aki tovább lát a soroknál, és ha nem fér fel egy újabb kiáltvány, borul az egész mutatvány de te mégis foggal és körömmel ragaszkodsz hozzá.
Én ledönteném a bálványokat és össze törném a kőtáblákat, hogy végre áradjon a gondolat, szabadon, meggondolatlanul, mindegy hogy hangozzon, de valami végre elinduljon. Beszélni kell róla, félre az előítéletekkel, csak engedd, hogy a másik kifejtse. Aki csak kiragad két szót, vagy az alapján szelektál, az nem megérteni akar, csak nézegeti a kőtáblákat, melyik ige illik rád.
Az izmusok mind csupán bilincsek, nincs más céljuk mintsem hogy megosszanak és elkülönítsenek minket. Anyát a fiától, Bélát a harmadik szomszédjától. Képzeljük csak el ha ez mind nincsen. Csak te vagy és az a másik tisztán és egyenlően egy előítéletek nélküli párbeszédben.
Gyűlöletre gyűlölet
A harag nem gyógyítja be a sebeket, olyan mintha újra és újra saját magad tépnéd fel őket. Az újabb robbantások nem tüntetik el a romokat és a krátereket. Egyedül a nyugalom és a tervezés alkothat valami szépet nem pedig az értelmetlen pusztítás. Egy nemzet csak annyira erős amennyire a saját értékrendje. Magunkat újra és újra szembe köpve mégis hogy lehetnénk hitelesek?
Gyűlöletre ma a gyűlöletkeltés a felelet, és mi tapsolunk ennek? Ha pedig szóvá teszed habzó szájjal esnek neked, mert te is csak olyan vagy mint az a mocsok, szégyellem hogy ismerlek, komolyan ilyen a felebaráti szeretet? Jézus is megértette júdást, mert tudta ő is a szerves része valami olyannak ami korokat átível, és amit akár elhiszel akár nem, de ez a történetet mégis csak halhatatlanná tett.
Nem vetette rá magát az utolsó vacsorán, azt üvöltözve, hogy tudom, hogy te voltál, áruló brigád. Igenis ez mind benne van a pakliban, ezt mind tudják akik erdészei az emberi természetnek. A tömegben mindig ott az áruló, bárki és bármikor megtagadhat és ezt kimondani úgy hangozhat mintha nem fájna kevésbé, pedig tévedés. Mindig és mindenkor rosszul fog esni. De csak emlékezz Jézusra a kereszten, mennyien kisírték teli szeretettel és gyűlölettel, a kereszten mégis egyedül ment el. Ez vár mindenkire, záporoznak ránk a kövek, de tovább kell haladni, a másikat is meg kell hallgatni. Nem kell a másik orcádat oda fordítani, de elfordulni se lenne muszáj. Legyen helye a megértésnek a szívünkben.
Egyenlőség, testvériség
Mind egyenlőnek teremtettünk. De mivel a világ nagyobb és bonyolultabb annál, mintsem minden ízében megérthessük, ezért szükség van arra a ki most melletted áll, és arra is aki most a fejedre átkokat kiabál mert a lélek szűrőin át más és más pollenek juthatnák át. Allergiás reakció a szívedben, ha másként látod és érzed, pedig ugyan azt a mozit nézed, és együtt egyetlen képkocka sem marad láthatatlan és egyetlen sor sem marad kimondatlan.
Engedd, hogy megértselek és te is érts meg engem, igaz burokban születtem de mostanra kissé szűkösnek érzem. Ha azt hiszed senki se szeret hát én megértelek hiszen valahol engem se, de ez nem gátol meg abban, hogy szeresselek és azt mondjam neked amit nekem nem mondtak soha sem. Fel a fejjel, tedd meg amit kell, a belső erő az ami a változást hozza el. A világ csak rád vár, és muszáj, hogy másokat is meghallgassál. A látszat hamis bálvány, én nem félek szembe menni a tömeggel, mert erős a hitem, más az értékrendem.
Rajtunk a szemüveg és befogjuk a fülünket. A legkényelmesebb igazságot fogadjuk be, minden más fent akad a szűrőinken. Azt mondod amit a másik hallani szeretne különben ki leszel rekesztve. Félsz, hogy egyedül maradsz, pedig eddig is csupán magad voltál ha nem lehettél az aki akartál.
Epilógus
Az légy aki vagy és legyél magadra büszke mert ez nem másoknak a függvénye. Én nem azt mondom, amit hallani szeretnél hanem amit én is hallani szeretnék, így válunk mi ismeretlenül is egyekké, utánozhatatlanul egyedivé. Kimondom amit néha mind gondolunk de nem leljük a megfelelő szót. Váljék egészségedre testvér, használd bátran, ne legyen egyetlen szó sem érzelem kimondatlan, soha ne tarts semmit magadban. A stílus legyen az egyetlen cenzúrád.
