BithumenFikablogNagyvilág hírei

Érzelmi fogyatékosok a bithumenen

Sziasztok!

Ismét elment egy nagy zenész:

https://index.hu/kultur/2022/05/19/gyasz-hollywood-vangelis-tuzszekerek/

Hát hol máshol róhatnánk le kegyeletünket, vagy mutathatnánk meg érzelemélig megnyomorodott lelkünket mint a bithumen fórumában?

 

Macskázva recskázva

Macskázva recskázva, vagy recskázva macskázva egy kifejező szmájli kíséretében indul a téma. Cirmosunk végig nyervákolja, együtt érez, dörgölődzik, hogy ebből mi lesz? Azt hiszem nem mondhatjuk ki a nevét ennek az állatias szerelemnek. Ez még úgy rendben is lenne, de hölgyeim, uraim, lesznek még itt mélységek. XD

 

Közhelyeket puffogtatva, emlékek után kajtatva folytatódik a téma. Közben az is kiderül, hogy nem csak a jók mennek el, hanem (vigyázat spoiler veszély) a rosszak is. XD Nem, ez még mindig nem az, majd most jön ami kicsikarta belőlem ezt a gondolatot. XD

A két nyomorék egymásra talál

Közben érkezik white vödör, mr fehér hatalom, aki megmondja a frankót. (Igen, rá vártunk)

Mégis kinek a halálával változik meg minden te szerencsétlen? Vedd le a felmosó vödröt a fejedről, hátha akkor több vért kap majd az agyad. Istenem, nagy az állatkerted. Hihetetlen, hogy egy ember megjelenésével is mekkorát zuhanhat a színvonal.

Külön érdekesség, hogy a fentebb még sírva vernyákoló macska, ezzel a véleménnyel is egyetért. Mindig ahhoz dörgölődzik aki éppen böffent egyet? Nem számít, hogy ütik egymást a vélemények. No nem baj, a felmosó vödörhöz kell egy felmosó rongy is. XD

Éljen a király

Egy állatkertből nem hiányozhat a király sem, és nem is igényel magyarázatot, hiszen frappánsan össze foglalta hogyan is működnek a dolgok az udvarban. A király szólott, el az útból érzelmi nyomoroncok. XD

A takarító brigád visszavág

De white vödör nem tisztel se Istent sem embert, az oroszlánt pedig végkép nem, ezért arcátlanul szembeszegül vele. Nem hagyhatja szó nélkül, hiszen az érzelmi fogyatékos jelzőről egyből magára ismert.

Menten heves tiltakozásba kezd, de azért azt beismeri, hogy  az anyján meg az apján kívül csak a nagyikáját tisztelné meg a jelenlétével egy temetésen. Hát igen, még Norman Bates is szerette az anyukáját. XD

Igazolásként egy hasonlóan sérült „munkatársát” idézi, akivel a mások iránti megvetés és közöny a kapcsolatuk alappillére.

Kicsit azért elgondolkodtat miért egyből egy másik hozzáhasonló pasi jut az eszébe. De hát 2022 van, sokféle szerelem létezik. XD

Cirmosunk teljesen egyetért, nem zavarja egy percig se, hogy pár kommenttel lejjebb még együttérzően vernyákolt a többiekkel. Mára már felszáradtak a könnyek, egy erős és magabiztos macskát láthatunk, amit csak a vödör támaszt meg. Mi lesz veled nélküle? XD Kóbor egy dög ez. XD

Azt hiszem az ilyenekre mondják, hogy az anyján kívül más nem szereti, és ezt a szerelmet is csak azért képes viszonozni, mert mondhatni tálcán kínálták fel neki. XD

De szerencsére a macska senkit nem fog leköpni aki Vangelist hallgat, szóval mindnyájan fellélegezhetünk. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem semmi kedvem valami nyavalyát elkapni tőle, a bakancsom talpával simogatnám meg. XD

 

A szerző közbeszól

A művészek életükkel, kreativitásukkal és munkásságukkal rengeteg érzelmet képesek átadni a világ számára amelyben élnek, dolgoznak és léteznek. Mi már rég nem leszünk, sőt olyan se aki emlékezne ránk, az ő életművük még mindig himnuszként ölelik körül az étert, és minden hanggal, minden egyes dallammal, felhívják a figyelmet arra, hogy itt járt az ember, aki elmúlhatott volna szépen és csendben, az életét mégis valami többnek szentelte, hogy a művészetével másoknak örömöt szerezhessen.

Tisztán és világosan, lelkünket kitárva, újabb és újabb módokat találva arra, hogy megmutasd aki vagy. Persze ha elég bátor vagy. Hát tiszteled azokat akik képesek adni, motiválni, szeretve dolgozni.

Sok ember sajnos felfogni sem képes azt, milyen az amikor nem csak önmagadé vagy, nem csak a saját hasznod ami motivál és ami hajt. Ha nem csak akkor szeretsz ha téged is szeretnek. Nem csak akkor ölelsz ha téged is ölelnek. Nem csak akkor adsz tiszteletet ha téged is megtisztelnek.

Temetésre sem azért jár az ember, mert ez NEKEM fontos, mert NEKEM kedvem van hozzá, mert ÉN tiszteltem az illetőt. Aki azt hiszi ez erről szól, hogy ez RÓLA szól, az valóban egy érzelmi nyomoronc akivel ismét csak eggyel többen vagyunk.

Minden születés egy világ kezdete, és minden halál egy világnak a vége. Ne légy hát ostoba, ne csak az utolsó percben eszmélj rá arra, hogy a szeretet és a tisztelet nélkül az örökös társad csak a magány és a félelem marad. Ingatag támaszok, nem adnak se reményt, sem pedig bocsánatot. Légy hát nyitott, s engedd a megértést a szívedbe, mert enélkül nincs értelme az életnek. Légy anyád és apád szerelmének virágzó gyümölcse, ne pedig egy száraz megkeseredett kóró amit mindenki elkerülne.

Epilógus

Tiszteld az embert, aki élt és szeretett, néha bizony vétkezett, sírt és nevetett. Ő is ugyanazt a levegőt szívta be amit te. Ugyanazt érezte ha a szemébe sütött a nap, vagy ha  bársonyos zápor az arcát csókolta. Ő is volt magányos, érzett vágyat és szerelmet, ki maga is ölelve s csókolva szeretett. Ha éhes volt hát evett, szomját ő is boldogan nagyokat nyelve oltotta ki. Hát mondd, miben is különbözött tőled? Pont olyan volt mint te, hiába is tartanád magadat többre.

Minden mit láttál és éreztél, mások is megtapasztalták már, jót és rosszat, haragodat s a bánatodat. Önmagadba nézve adózzál az elhunytnak, mert a te utad sem vezet máshová. És ha szerencséd van, egy olyan életet hagyhatsz hátra, ami előtt majd mások is egy percnyi néma csenddel adóznak.

Mert ha a szíved már nem dobban, és nem hagyják el ajkad gúnyos szavak, egyedül a csend marad utánad, ha senki nincs aki helyetted éretted kiálljon és rólad valami szépen mondjon ami a mentségedre szolgáljon. Csak eltűnsz némán, pedig üvöltve köszöntött rád a világ, s te viszont sírtál, majd ismét csak másoktól jött az ölelés, a ringatás, és a megnyugtató gondoskodás.

Hát miért távoznál másként? Úgy ahogy a világra jöttél? Könnyek között, mégis boldogan, egy szerető társaságban megnyugvást lelve és örökké élve embertársaid szívében. Add meg másoknak a tiszteletet, a végtisztességet, hogy ne csak életedben, de a halálod után is tisztelhessenek téged.

  • Sziasztok! Csupán a kattintható nevű személyek a hitelesített és ellenőrzött, regisztrált felhasználók! A szűrke színű egyének regisztráció, és bármiféle ellenőrzés nélkül írogatnak, többnyire nem létező e-mail címekről.

    Rangok és titulusok:

    Ezzel szeretnénk tájékoztetni és egyben motiválni benneteket arra, hogy regisztráljatok minél többen:

    https://www.torrentek.org/utsv4/register/

    Köszönjük a figyelmet, és további jó kommentelést mindenkinek.

  • Nyugodjon békében Vangélisz Papathanaszíu. :( Nekem mindig fáj mikor egy nagy jellem elmegy végleg! :( Az elmúlt években engem megviselt Lemmy és David Bowie halála. De még sokan itt hagytak minket, akikre szeretettel emlékszik mindenki! A cikkben az fogott meg, hogy olyan dolgokat ecsetelnek a kedves BH felhasználók, amikhez nem értenek, s azt is bunkó módon teszik. Nem számít, nem érdekel, hiszen nem az első eset, hogy ilyen emberekkel találkoztunk az internet világában. Emlékszem mikor nCore hírfolyamon szídta, s alázta egy "user" a román népet, mikor egy román ember halálát kitettem, hogy megemlékezzünk róla. Az pedig, hogy temetésre nem mész, annak több oka van... sajnos én sem tudok elmenni a temetésekre. Talán harminc éve két temetésen voltam. Az egyik Magyarországon volt Érden, ahol én voltam palást nélkül a lelkész. A katolikus egyház nem akarta eltemetni a szeretett édesapa, férj, nagytata, barát hamvait az udvaron a nagy fenyőfa mellé, de szívesen megtartotta volna a hamvakat isten tudja hány százezer forintért a templomban... mivel lelkész családból származom, s tudták teológiára is készültem annak idején, felkértek engem, hogy temessem el én. Hetekig készültem lelkileg, s mikor a hamvakat a gödörbe helyeztem, mindenki sírt... Isten beszélt belőlem, én csak a hangja voltam.
    A másik temetés itt Kolozsváron volt. Olyan volt számomra, mint egy második édesapám. Ahogy szoktam mondani: Nulla éves koromtól ismert! Családi barát, szeretett édesapa, férj, nagytata, s nagyon jóbarát! Sajnos ő is piás volt mint én. Édesapám, aki egy elismert ember, s majdnem negyvenőt évig kórházban dolgozott, mindig segített neki, s rendezte az utolsó években az orvosokat, hogy mindig a legjobb kezelésekben részesüljön. De a májcsirrózis nagy "Úr". Hiába mondtuk neki ne igyon, nem tudta elhagyni a piát. Jó, sokszor még én is ittam vele egy-két pohárkával. Fáj is így a tudat, hogy akkor piáltam vele.:( Szóval ő nyugdíjazott katonatiszt volt. A temetés nagyon szép volt, s többek közt, mint ahogy az amerikai filmekben láttátok, itt is volt dísztűz.
    De nem szeretnék nagyon eltérni a témától... ennyit szerettem volna megosztani veletek kedves olvasók!
    Summa Summarum: Nem akarok gonosz lenni, de megemlíteném nektek, hogy ritka az olyan ember, akinek élnek még a nagyszülei idősebb (felnőtt) korában. Tehát a tisztelt BH fórumozók nagyon fiatalok lehetnek, ami persze nem gond, hiszen itt nálunk is vannak olyan Kedves Barátaink, akik még gyermekek, de sokkal értelmesebbek, mint a BH-n ezek a felhasználók! ;)

    H
    • H
      Horvla
    • 2022-05-23
    DarkAngel, az általad bemutatott "szereplőknél" tényleg "csúszhat az a bizonyos ékszíj"! :D

    A gondolatmeneted a születésről, az életről, a halálról és a tiszteletről viszont nagyon szép és becsülendő! Annyit talán hozzátennék, hogy szerintem ami igazán számít még, az az ember jelleme. Az számít, hogy milyen emberré lettél az életed során, hogyan viselkedtél másokkal, megtanultál-e tisztelni másokat, megtanultad-e mi az alázat, az önzetlen szeretet, a türelem, a becsület.... Ezek egyvelege adja az ember jellemét, lényét, a lelkét! Ezen értékek/kincsek meglétének szerintem nem feltétele, hogy mennyi ember igazolja vissza, vagy emlékszik rá. (Persze nem azt mondom, hogy te ezt állítod. Csak ezt szerettem volna még hozzátenni/leírni.) Nem az embereknek kell ezekkel elszámolni, hanem Istennek! Az Ő szemében pedig nem az számít, hogy mennyire maradandót alkottál, hanem az, hogy milyen emberré váltál. Például, ha életet mentettél, akkor nem az számít, hogy 1000, 300, 50, 20 vagy 1 ember életét mentetted meg, hanem maga a tett. Nem az számít, hogy az Eiffel tornyot vagy egy családi házat építettél fel, hanem az "ahogyan" azt tetted. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy nem csak ismert művészek képesek arra hogy:

    "Tisztán és világosan, lelkünket kitárva, újabb és újabb módokat találva arra, hogy megmutasd aki vagy. Persze ha elég bátor vagy. Hát tiszteled azokat akik képesek adni, motiválni, szeretve dolgozni.
    Sok ember sajnos felfogni sem képes azt, milyen az amikor nem csak önmagadé vagy, nem csak a saját hasznod ami motivál és ami hajt. Ha nem csak akkor szeretsz ha téged is szeretnek. Nem csak akkor ölelsz ha téged is ölelnek. Nem csak akkor adsz tiszteletet ha téged is megtisztelnek."

    Persze még egyszer mondom, nem azt állítom, hogy te ezt írtad/mondtad! Féleértés ne essék! Nagyon szép a gondolatmeneted ezzel kapcsolatban! :D
    Tehát a tisztelt BH fórumozók nagyon fiatalok lehetnek, ami persze nem gond, hiszen itt nálunk is vannak olyan Kedves Barátaink, akik még gyermekek, de sokkal értelmesebbek, mint a BH-n ezek a felhasználók! ;)
    Ebben tévedsz Ozzy! :) Mármint amit a BH fórumozókról gondolsz. Egyik se "kisgyerek"..... :)
    BŐVEN "felnőtt" ott már mindenki..... :D
    Csuzi "papáról" (thechoosed) már ne is beszéljünk. :D
    Szegény white vödör még a bh-nak is vállalhatatlan volt:



    Talán nem kellett volna újat húzni az oroszlánnal?







    Elméletileg magát törölte, de gyakorlatilag meg kitudja. De egy biztos, az orosz-ukrán konfliktusról alkotott véleménye örökre a szívünkbe égett:



    Igen, lehet, hogy fele se igaz annak amit a sajtó lehoz, de egy háborút bohóckodásnak nevezni? XD Az érzelmi fogyatékos jelző után az értelmi fogyatékos címet is begyűjtötte a gyerek. XD

    Társai mégis könnyes szemmel búcsúztak el tőle:



    Hát igen, nem mindenkinek való ez a bh fórum. XD
    Hiányozni fog :(
    B