Ítélj el, hogy te ne ítéltess meg?

Sziasztok!

Mindig elképedve nézem, hogy miként lett a képmutatás a mindennapjaink szerves része. Manapság el kell határolódni a bűnöstől, fel kell venni egy követ a földről, és a fejéhez kell vágni. Mert különben te nem vagy jóérzésű, te nem vagy egy közülünk. De ha megteszed legközelebb talán éppen te leszel akit a tömeg megkövez.

Rá vagyunk kényszerítve, hogy elítéljük a másikat, mert ha nem tesszük meg ránk fogják, hogy akkor mi is csak olyanok vagyunk mint ő. Mi is ugyan azt tennénk amit ő. De valóban támogatjuk és egyetértünk a rossz dolgokkal csak mert nem engedjük szabadjára szívünkben az indulatot?

Ha nem keresünk bűnbakokat, csak némán meggyászoljuk azokat akik áldozatául estek a rossznak? Közömbösek lennénk csupán azért mert nem tetéznénk újabb rossz dolgokkal a borzalmakat? Egyedül a megbocsájtás vethet véget a harcnak és a bűn térhódításának. Az erőszak csak erőszakot szül, mindegy milyen mértékben vagy formában növekedik bennünk, ha egyszer útjára engedjük, az értelem és a megértés egyre távolabb kerül.

A harag útján

De miért is engedünk, hogy belesodorjanak a káoszba? Mert félünk, hogy kiközösítenek bennünket? Rettegünk ellent mondani a valódi gonosznak mert vitába, konfliktusba keveredünk amiben a lelkünk is megsérülhet? Talán bűntudatunk van, mert nekünk estek és azt gondoljuk ennek csak mi lehetünk az okai? Egy konfliktusban mindig két felelős van, önmagával senki sem vitázhat és nem is háborúzhat.

Vajon elgondolkozunk e azon, hogy talán nem velünk van a baj csupán azért mert nem érezzük azt a féktelen és megsemmisítő haragot mint egyesek? Ami manapság ezer féle alakban ránk talál? Ott van amikor a párunkkal vitázunk, vagy a barátunkkal pörlekedünk, vagy csak olvasunk valamit ami felhúz, és a környezetünkön toroljuk meg.

Nem vesszük észre, hogy a harag hogyan formál és változtat meg. Hogyan teszi tönkre az igazán fontos dolgokat az életben. Valóban számít, hogy ki hogyan látja vagy ítéli meg a dolgokat? Csak éld az életed, és hagyd, hogy a másik is ezt tegye. Békében és megértésben és nem a semmin veszekedve. Mitől lesz jobb, ha neked lesz igazad? Min változtat az? Semmin! A saját egódnak az áldozatául esel ha másként gondolod és nem sikerül elfogadod, ahány ember annyi gondolat.

Ne ítélj hogy ne ítéltess

Ne ítéljük el azokat, akik ellenállnak a kísértésnek és minden eszközzel azon vannak, hogy a világunkból áradó romlás ne mérgezze meg teljesen a szívünket és az emberi kapcsolatainkat. Mitől lesz jobb ha elítélem ezt vagy azt? Mégis mire jó az ha az indulat kifordít és megváltoztat? Legyen igazam? Akkor megnyugszom? A másik elnyomása árán inkább so se legyen. Nincs értelme a beszélgetésnek, ha nem megérteni akarod a másikat csak meggyőzni, LEGYŐZNI.

Számtalan oka lehet annak, hogy valaki miért hallgat el, és miért nem áll be egyik táborba sem. Többnyire a félelem és a bűntudat, amivel rábírnak bennünket arra, hogy ellent mondjunk a régi tanításoknak:

„

Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztal-ni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni!”

Nagy szavak, de borzasztóan mély tanulsággal bírnak. Hiszen ki az közületek aki bűntelen? Aki még soha semmi rosszat nem követett el az életben? Ha ez alapján kéne egymást megítélni, akkor a végén nem maradna senki akit meg lehetne kövezni. Akire a képmutatás bélyegét rá lehetne nyomni.

Ez volna az igazán sorsfordító és tragikus emberi sors, mert ha magadra maradsz, nem lesz kire mutogatni, és nem lesz kit hibáztatni. Muszáj lesz az igazsággal szembe nézni. Önön valóságunk a képmutatás valódi tragédiája.

Ellopott tragédiák és a gyász

Percről percre és óráról órára kiáltanak farkast a médiában. Elhomályosítva a valódi tragédiákat. Elvárják tőled, hogy ne gondolkodj, csak háborogj. Kontroll nélkül engedd útjára az indulatot, és újabb és újabb katonát adj a bűnnek azáltal, hogy másokat is felhergelsz és megbántasz.

Megsemmisítik mind azt ami jó benned, ami téged emberré tesz hogyha engeded. Szörnyű dolgokra vesz rá a gyűlölet és haraggal nem küzdhetsz  ellene. Agyhalott katonák kellenek, akik irányíthatóak, akiket a közvélemény manipulálhat,  hogy ők maguk vívják ki azok a dolgokat melyet valójában nem is akarnak hiszen az csupán egy szűk rétegnek fontos igazán.

Aki így tesz nem jobb azoknál akik szintén engedtek a kísértésnek, és ezáltal vívták ki azt a haragot, ami most több ezer kilométerrel távolabb is tombol.

Ellopva ezzel a gyászt az áldozatoktól, hiszen mindenki csak arra gondol ez és az milyen szemét vagy mocsok. Miként lehet megtorolnom, hogyan tudom azt megmutatni, hogy én különb vagyok, én jobb vagyok, én együttérzőbb vagyok. Hogyan lehet ezt a kollektív indulatot, ezt a tragédiát felhasználni arra, hogy másokat is bemocskoljunk. Ez csupán újabb ürügy arra, hogy belerúgjunk a másikba mindegy hogy hogyan. Nem érdemel ekkora figyelmet a bűn és az erőszak, nem homályosíthatja el az áldozatokat.

A Bűn mértékegysége

Azt mondod van különbség bűn és bűn között? Ha ezen az úton indulsz el akkor te valójában önigazolást keresel. Magadat felmented miközben a másikat ugyan azért megveted. Azok akik ma ártatlanokat kínoznak és ölnek meg a haza „védelmében”  (ukrán és orosz egyaránt ezt hiszi) ők szintén megtudják indokolni a tetteiket.

De valóban képesek vagyunk az okokat megérteni? Talán igen. Eltudjuk, fogadni hogy ez rendben van? NEM! De nem is a bűn mértéke miatt, egyszerűen azért nem mert a gonoszság jelen van. Ki mennyire engedi szabadon, az lehet egyfajta erkölcsi norma, de nem tesz se jobbá sem pedig különbbé.

Csak mert te nem teszel meg szörnyű dolgokat ne várd hogy megtapsoljalak.  Nem attól leszel jóember mert nem teszel rosszat. Hanem attól ha jó dolgokat teszel, és nem hagyod hogy a harag és az indulat elhomályosítsa az ítélőképességedet. A tömegben kiabálni mindig könnyebb mint a tömeg előtt állva a béke és a szeretet eszközévé válni.

Epilógus

Látjuk magunk előtt az embert, aki átsétál a gyűlölködő tömegen, nyomában a megvetéssel miközben csupán annyi volt a vétke, hogy nem értett egyet a gonoszsággal, a hangos kisebbséggel?

Ezer éves történet. De ma is nap mint nap jelen van mikor valakit lenézünk, bántunk vagy kiközösítünk. El kell hát döntetünk, hogy a megértésre törekszünk, vagy inkább beállunk a tömegbe egy kővel a kezünkbe, csak azért mert ez könnyebb és ezt várják el tőlünk.

Hát mondj ellent a bűnnek, ne hagyd hogy magával sodorjon a manipulatív gyűlölet. A szeretet az ellenszer nem pedig az ítélet, a büntetés csak újabb sérelmekhez vezet és tovább mélyíthetik a sebeket. Hány és hány háború oka volt egy előző? Tartós békét erővel nem érhetünk el, ezt mind a két félnek a szívéből akarni kell.

Arra kell hát törekedni, hogy elhallgassanak végre a fegyverek nem pedig azért küzdeni, hogy újabbak érkezzenek. A puska nem lehet a béke eszköze.

Semmi nem lehet fontosabb, mint a másik ember élete és a biztonsága. Aki ezt kockáztatja, aki átgázol rajta, az csak is a vesztese lehet ennek a harcnak. Egy háborút csak elveszíteni lehet, megnyerni soha sem.

DarkƬ̵̬̊Angel

• Tekintse meg a további 366 cikkemet