Nagyvilág hírei

Valóban döntenünk kell, hogy melyik oldalon harcolunk?

Sziasztok!
Ma az alábbi cikkel találtatok meg:
Van véleményem, de nem vagyok katona, hogy állást foglaljak, én csupán a békért lobbizhatok, ezért ismét kissé kívülről szemlélném a dolgokat, de teljes átéléssel.

El kell döntenetek kivel vagytok.

Ha Magyarország egy független szabad ország, akkor miért KELL valamit megtennie? Miért KELL bármelyik oldalra is állnia? Egy vezetőnek mindent el kell követnie, hogy elkerülje a háborút, hogy megakadályozza a honfitársaink szenvedését és az értelmetlen vérontást. Egy vezető nem akkor bukik meg, mikor leváltják, vagy eltávolítják, hanem akkor mikor bármi áron hatalmon maradna. Akkor mikor nem ismeri fel a saját kudarcát. Akkor bukik meg, mikor az országát háborúba sodorja. Az őrületnek nincsenek oldalai, ahogy a rossznak sincsenek árnyalatai.
Ezért nem állhatunk se a rossz, sem pedig a rosszabb oldalra. Néha akkor tehetsz a legtöbbet a békért, ha nem teszel vagy mondasz semmit. Elég csak a hétköznapi életünkre gondolni. Hányszor maradt abba a vita, mert én nem mondtam semmit? És hányszor folytatódott, csak mert nem hagytam annyiban? Kis lépések, apró döntések és engedmények vezetnek bennünket a békéhez.

Érkezzenek a fegyverek

Érkeznek a fegyverek, addig amíg van egyetlen ember is aki a kezébe foghatja őket? Ez volna a megoldás? Még több halál és szenvedés? Győzni, minden áron? Aki fegyvert küld, az igenis felelős a felrobbant házakért, kórházakért, iskolákért, áldozatok ezreiért. Aki fegyvert küld, az a háborút támogatja, az a gyilkolást LEGITIMÁLJA. Egy háborúnak csak vesztesei lehetnek, mert nem nevezheti magát győztesnek, aki miatt ártatlanok ezrei hallnak meg. Mind a két fél célja a győzelem, és nevetséges dolgokon egyezkednek, miközben az ártatlanok csak szenvednek, az áldozatok egyre többen lesznek, de láthatóan nem számít az emberélet. Csupán számok, egy újabb bekezdések a statisztikában amire ismét lehet fogni a további csapásokat, amíg nem marad senki akit fel lehetne áldozni.

Megéri a látszat segítség a háború lehetőségét?

Nem nehéz elképzelni, hogy mi történik akkor, ha a határnál támadnak meg egy fegyverszállítmányt, ugyanis arra is érkezett már ígéret, hogy az oroszok nem fogják hagyni, hogy a fegyverek eljussanak az ukrán katonákhoz. A szakértőink nyugtatnak, hogy ilyen úgy sem lesz, de elég egy véletlen, és máris magyar vér ásztatja ismét az európai mezőket. A nép ismét az agresszorra lesz mérges, vérért vért követel mert nem érti meg, mi az a sodró lendület, és még az elején kell gátat szabni az egésznek, hogy még véletlenül se történhessen semmi ilyen. Aki szeretne kockáztatni, az csak tegye fel a saját bőrét, de aki a saját népe sorsával hazardírozik, ne nevezze magát felelős vezetőnek.
Az ukrán vezetés vállalta a kockázatot, játszott és veszítette. Az ukrán  nép se gondolta volna még pár hónapja, hogy egy háború közepén találja majd magát. Lobizásból ötös az ukrán vezetés, de a béke őrzéséből elégtelen. Ezért nem gondolom, hogy ez egy követendő példa lenne. Nem is véletlen, hogy mint lobbistát megtapsolják a parlamentek, de komolyabb támogatást nem ígérnek és nem is fognak adni. Hiszen minden vezetőnek a saját országának a békéje az elsődleges, feltéve ha helyén van az esze és a szíve. Béke mindenek felett.

Mi csupán nézők vagyunk

Dúlt már háború keleten és nyugaton, de bármilyen érzéketlenül is hangzik, mi csupán külső szemlélői vagyunk az eseményeknek. Ha akarnánk sem szólhatnánk ebbe bele. Vérzik a szívünk az ukrán árvákért, a gyerekeiket elveszített ukrán szülőkért, az otthonaikat hátrahagyott ukrán népért. De az élet nem állt meg. Dolgozunk kell, számlákat kell fizetnünk, meg van a saját életünk. Veszítsük el a munkahelyünk, mert mások is elvesztették? Szenvedjünk, mert mások is szenvednek? Mi magunkért, a családunkért, a gyermekeinkért vagyunk felelősek, ezért kell élnünk, és küzdenünk. Nem fizethetjük meg mi mások döntéseinek az árát, nem fizethetjük meg mi a háború árát. Nem lehetünk mi a legújabb áldozatok. Nem lehet az életünk tragédiája csak egy újabb statisztikai oszlop.

A bűn az egyetlen ellenség.

Ne az embert gyűlöld aki az utasítást kiadja. Ne a katonát aki ezért a lövést leadja. Ne az áldozatot akinek ezzel szenvedést okoznak. Egyedül a bűnt, ami nem ismeri a nyelveket és nem tesz különbséget a nemzetek között. A bűn egy betegség, ami velünk együtt született meg, és ha nem vigyázunk, járványként fertőzi meg a környezetünket. Nap mint nap kezelünk kell, nem hagyhatjuk, hogy elhatalmasodjon az életünkön. A bűn ellenszer nem más mint a szeretet. Bármilyen más eszközzel is harcolnál ellene, téged is elnyel és tovább terjeszted. Ezt a harcot naponta vívjuk meg, és soha nem lélegezhetünk fel, mindig résen kell lennünk hogy ma jók lehessünk. Ha nem sikerül, ne keseredj el, csak tanulj belőle, minden helyzet egy újabb próbatétel és ha odafigyelsz erre a háborút soha nem veszíted majd el.

Epilógus

Mint írtam a rossznak nincsenek árnyalatai, ezért ne csapjuk be magunkat azzal, hogy egy háborúban állhatunk a jó oldalra. Ahol valaki szenved, ahol valaki megfizet, ahol nincs megbocsájtás se könyörület, az nem a jó oldal, még akkor sem ha van rosszabb. Ne az ártatlanokat büntesd, ne velük fizesd meg a bűn adóját, inkább állítsd meg, emelj gátakat, hogy ne árasszon el minket. Ha vezetőként erre nem vagy képes, akkor add át a helyed olyannak aki megteszi amit kell. Mert légy akár orosz, akár ukrán, akár amerikai, nem a háborúra szavaztál.
  • Sziasztok! Csupán a kattintható nevű személyek a hitelesített és ellenőrzött, regisztrált felhasználók! A szűrke színű egyének regisztráció, és bármiféle ellenőrzés nélkül írogatnak, többnyire nem létező e-mail címekről.

    Rangok és titulusok:

    Ezzel szeretnénk tájékoztetni és egyben motiválni benneteket arra, hogy regisztráljatok minél többen:

    https://www.torrentek.org/utsv4/register/

    Köszönjük a figyelmet, és további jó kommentelést mindenkinek.

  • Nem gondolom hogy itt és most valóban el kellene dönteni melyik oldalra állunk.
    Nekünk csak is a saját érdekünket kell nézni,ami nem más mint az hogy mindenképp ki kell maradnunk ebből a háborúból!
    Az ukrán politika nem áll a helyzet magaslatán,ezt a különböző vérlázító és sértegető megnyilvánulások is bizonyítják,de egyetértek néhány kormánypárti politikussal,miszerint ebben a túlfokozott állapotban nincs itt az ideje reagálni és ezzel foglalkozni.(más kérdés hogy békeidőben szankciok hiányában az ukránok nagyivben lesza...nak mindent)
    Nekünk itt egyetlen feladatunk van emberségből és a humanitárius feladatokban jelesre vizsgázni,és talán a nálunk megragadt menekülök ráébrednek hogy bizony magyarok mégsem az ördög szülöttei mint ahogy azt sugallják nekik.
    Ukrán vezetés háborút akar. Ha nem akarnak háborút akkor miért harcolnak és miért nem kötnek békét. Ez a sok fegyverimport csak még több áldozatot hoz mind a két oldalon. Én is a háború ellen vagyok és a békét támogatom, de nem fegyverekkel.
    Azért kell döntenünk, mert NATO tagok vagyunk, és ez bizony részünkről is kötelezettséggel jár. Amíg VSZ tagok voltunk, addig is volt kötelezettségünk, csak a másik irányba. Ezt legalább mi választottuk, nem ránk kényszerítették. Viszont a vállalásainkhoz tartani kell magunkat. Különben mit akarunk majd cserébe akkor ha Ukrajna után már Pest utcáit tapossák az orosz gumicsizmák? A többieknek is legyen különvéleménye, megint maradjanak ki a segítségnyújtásból?
    P