Sziasztok!
Az alábbi cikket küldte nekem egy lelkes olvasónk, hogy a sajátos stílusom vagy stílustalanságomban reagáljam le:
Hát mit mondjak lesz mit mondanom, szóval kapaszkodjatok.
Miről szól a sport?
A sport számomra az egyik ékes bizonyítéka annak, hogy mi emberek, ha összefogunk, akkor valami nagyot alkothatunk. Az arénában nem az számít, hogy ki vagy, nem az számít, hogy honnan jöttél, egyedül az, hogy mire vagy képes. Nem gátolhat a származásod, nem akadályoz meg a politikai hovatartozásod, mindentől független mutatjuk meg, hogy kik is vagyunk.
Ott abban a percben, együtt nem csak magyarok vagytok, nem csak románok, nem csak ukránok vagy oroszok, hanem SPORTOLÓK, modern kori gladiátorok. Egyre gondoltok, egyszerre dobban a szívetek, egy cél hajt benneteket és megteszitek amit ember csak megtehet és nem számít győztök e vagy veszíttetek, a lényeg, hogy mindent megtegyetek.
Mert a legnagyobb ellenfeled nem az aki jobbra van és nem is aki kettővel balra, hanem te magad vagy az. Aki melletted hajt csak segít neked, hogy átlépd a korlátaid, hogy magadból a maximumot kihozhasd. Abban a pillanat amikor erre képes vagy már nem számít ki emeli a serleget a magasba, te már győztes vagy. A sport ismeri a korlátokat, de folyton dacol velük, és újra meg újra megmutatja nekünk, hogy mit is jelent az akarat diadala.
De mi van akkor, ha a versenyt az arénán kívül döntenék el egyesek? Vajon úszhatunk-e hátrakötött kezekkel? Mit tehet az ember ha ő csupán egy sportoló? Valóban feláldozható az egyéni sors?
Nincs helye a politikának a sportban!
Egy sportoló csak akkor küzdhet becsülettel, ha ismeri és „látja” is az ellenfelet, ha ismeri a terepet, a játékot és a szabályokat. A politika viszont nem ismeri a fair play fogalmát, nem ismer semmilyen szabályt, ha kell hátulról szúr mellbe, sokszor az igazság VALÓDI ellenszere. Egy olyan régió teremtménye ahol a döntések a magasban születnek, és borítják le ránk a szennyvizet. Ahol úgy változnak a vélemények ahogy megkívánja azt az érdek ott nem marad semmi hely a tisztességnek.
A sportban a politikával ellentétben a tisztesség nem csak járulékos veszteség hanem a legfőbb erény. Ha egyszer beteszi a lábát a politika a sportba akkor nem a legjobbak fognak versenyezni hanem azok akik a pillanatnyi állás szerint elfogadhatóak. Politika, neked nincs semmi keresni valód a sportban!
Tomból a Diszkrimináció
Ha tetszik hanem, a politika mindenütt jelen van és láthatóan nehéz onnan fentről átérezni a lentiek helyzetét, hogy milyen mikor valaki sokszor a hét minden napját edzéssel tölti, mindent feltesz egyetlen lapra, arra az egyetlen egy napra. Aztán valaki kitalálja, bocsi nem indulhatsz, MERT OROSZ VAGY! Ezért vajon most szégyellned kéne magad? Ki tehet arról, hogy hol s miként születik erre a világra?
Nem indulhatsz, mert a vezetőidnek elment az esze, és nem számít már az emberélet se, ezért cserébe most a te életedet, a te álmaidat tesszük tönkre, ha már a bűnöst el nem érhetjük. Bűnhődjön az akit megtudunk verni, akinél erősebbek tudunk lenni, éljük ki rajtuk a bosszúvágyunk. A személyes tragédia is tragédia és nem csak az eltúlzott statisztika.
Aki ma jóérzésű ember az orosz ellenes?
Vannak akik azt mondják, a nagy cégeknek és szervezeteknek, a „jóérzésű embereknek” ki kell állniuk a jó ügyek mellett és a rossz dolgok ellen. Ez addig rendben is van, amíg nem az ártatlanok isszák meg ennek a levét. Láthatóan egyeseknek fontosabb a látszat, és közben nem is gondolnak abba bele, hogy ezek a döntések életeket tehetnek tönkre. És ki szívja meg? Mindig az aki legalul van.
Ki kell állni a háború ellen, nem pedig fojtatni és kiterjeszteni a harcot egyéb eszközökkel. Vannak csaták ami a tested törik össze, és vannak amik a lelkedet semmisítik meg. Egy örült háborút indít mert a polgári lakosság csupán járulékos veszteség. A másik elmeháborodott ismét azokat bünteti és áldozza fel akik semmiről nem tehetnek.
Nem mindegy, hogy egy bomba tesz hajléktalanná vagy a gazdagsági váláság? Nem mindegy hol törik az álmokat össze? Hol sodornak a kilátástalanság bűzös feneketlen medrébe? Nem az orosz emberek akarták a háborút, mégis a sportolók, a bolti eladók, az egyszerű civil emberek fizetik meg az árát.
Mi a fontos? Hogy úgy tűnjön, hogy együttérzőek vagyunk? Vagy az, hogy valóban azok legyünk. Az a fontos, hogy úgy tűnjön a jó oldalon álljunk? Vagy az, hogy tényleg jók maradjunk. Amíg a döntéseinkkel bűnhődnek az ártatlanok is nem lehetünk jók soha sem.
