A nagyhatalmak diktálnak, avagy mi fán terem a nyugati diktatúra!

Szép gondolatmenet! Bárcsak ennyire egyszerű lehetne, de nem az! Sajnos nem ennyire fekete és fehér a dolog szerintem.

„Kis ország vagyunk amit a diktátorok raknának jobbra és balra, keletre és nyugatra, hogy mi mit akarunk azt senki meg nem hallja.”

Hallanak azok minket, csak éppen nem érdekli őket.

„Nem győztes akar lenni, elég ha nem hagyják veszíteni.”

Nem, ez nem elég sosem, mindig nyerészkedni akar mindenki! Miért legyen csak ennyi, ha több is lehetne!? Az sosem számít, hogy ezt már úgy tudja csak elérni, hogy közben másoknak ezzel kevesebb/rosszabb lesz. Így máris elértünk ide, amit te is leírtál már:

„Élni, boldogan élni, békében és szeretetben, nem pedig ugrani ha az uraság szólít, és érte meghalni, hogy ő még gazdagabb és hatalmasabb lehessen.”

Márpedig egy bizonyos „tömeg” ugrani fog, mert az „uraknak” megvannak az eszközeik, amelyekkel rabszolgasorsban tartja őket, és amivel „ugrásra” tudja kényszeríteni őket. Ez a „tömeg” pedig magával fogja sodorni a többieket is.
Itt az a gond, hogy vannak „urak”, akik mások kárán gyarapodnak, és ez a körforgás az, ami szinte lehetetlenné teszi ezt (amit te írtál):

„ Írjuk át most együtt, ezért kérlek ne gyűlölj senkit, egyedül a bűnt amely mindnyájunkat legalább egyszer az életben megkísért. Merjünk ellent mondani neki, és egy kis megértést érezni azok iránt akiknek nem sikerült. Nem vagyunk se jobbak sem rosszabbak mint a bűnösök, csupán az elágazásnál mi a jó irányt választottuk. De mindenki dönthet rosszul, mindenki követhet el a hibákat.”

Sajnos az alábbi gondolatrészleted sem állja meg a helyét egészében (szerintem):

„Nem létezik jó és rossz ember, egyformák vagyunk, minden hibát és erényt magunkban hordozzunk, de a miénk a döntés, hogy mikor melyiket engedjük a felszínre. Ezek a döntések határoznak meg minket és különböztetnek meg a másik szemében.”

Igenis létezik jó és rossz ember, és ebben nem vagyunk egyformák! Amiben egyformák vagyunk, hogy hibázunk, de igazán az számít, hogy mekkorát, megbánjuk-e és tanultunk-e belőle. A rossz embert az különbözeti meg a jó embertől, hogy a rossz döntéseit, cselekedeteit nem látja be, nem bánja meg, nem tanul belőlük és ezáltal nem a jó irányba fejlődik a jelleme. Tehát, ő a rossz (gonosz) emberek táborát fogja erősíteni.

„Mutassátok hát meg az irányt az eltévelyedetteknek, hogy minél többen a megfelelő döntéseket hozzák meg az életben.”

Na, ez szokott még sok gondot okozni az emberiségnek! Mindenki úgy gondolja, hogy az ő iránya/gondolkodása/ értékei/vallása/értékrendje a helyes, és mindenki csak „megmutatja a helyes irányt az eltévelyedetteknek” (lásd a mostani háborút is).

„Ha megérted a másikat talán nem lesz okod gyűlölni sem, nem kell mindenkit szeretni, csak hagyni kell hogy a másik is élhessen. Ne féld amit nem ismersz és ne utálj valamit csak azért mert más mint te.”

Ez is rendben lehetne, ha a megfelelően lenne kezelve, de neeem, az ember ezt sem tudja hibátlanul teljesíteni! Igen, lehet hagyni a másikat is élni. A gond ezzel csak akkor van, ha a másiknak az életvitele „sérti” a miénket, és így már kezdődik is a konfliktus. Valamint, az rendben van, hogy ne féljünk az ismeretlentől, és ne utáljunk valamit azért, mert más. Viszont, ha az a más(ik) ránk akarja magát erőltetni, az „arcunkba tolja”, hogy ők mások, na az már nagyon bosszantó és veszélyes.

Szóval a kapzsiság, az irigység és a telhetetlenség (és hasonló „jó” emberi tulajdonságok) miatt, sajnos nem tud megvalósulni, amiről írtál.

Ez most olyan dolog, hogy minden tanításban meg lehet látni a rosszat, ki lehet ragadni dolgokat, ki lehet tépkedni lapokat a bibliából is, pedig elég csak mindent a megfelelő helyen kezelni. Az főleg ne égessen könyveket, aki még nem írt egyet se. Hiszen mit tesz az elpusztított művek helyére? Nem lakatja jól az éhes tudatot a hibák sokaságát gyarapítva, mert az emberek megoldásokra várnak.

Aki nem dől se jobbra se balra, aki nem vevő a hazugságokra, aki magának nem milliókat akar csak egy normális megélhetésre hajt, azokat nem hallják meg a hangjukat. Minden vezető, a saját táborát hergeli és szólítja meg. De ki foglalkozik a békés tömegekkel? Akik azért nem szavaznak mert van a rossz és a rosszabb? Senki. Mert a sokaságok ma már a gyűlölet és megosztottság eszközeivé váltak.

Az is győzelem ha már nem veszíted el amid van, ha nem keveredsz háborúba. Érdemes megnézni, hogy nézett ki a győztes Anglia vagy Oroszország a második világháború után. Tehát továbbra is kételkedem abban, hogy egy épeszű embernek ez volna a célja. Ne győzni akarj, csak hagyjanak élni.

Ha hiszitek ha nem, egyformák vagyunk mi emberek, mindenkit anya szült, mindannyian képesek vagyunk a szeretetre és az erőszakra. Vagy azt gondoljátok, csak a jó ember szerethet? Csak a rossz ember követhet el bűnöket? Na ez a fehér és fekete. Pedig azt mondják a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Volt egy német katona, aki az egyik foglyot megmentette, a másikat pedig agyonlőtte. Ő most attól függően jó, hogy melyiket bánta meg? Vagy éppen azt igazolja, hogy az ember képes egyaránt a jóra és a rosszra.

Két gyilkost az különböztetne meg, hogy melyikük bánta meg? Szerintem viszont mind a ketten a rossz döntéseik áldozatául estek, és ezen semmit nem változtat az, hogy megbánták e vagy sem. A döntést már meghozta, elkövette a rosszat, és ez megmásíthatatlan. Soha sem a végén kell keresni a történések okait, hanem az elején. Ez pedig nem más, mint mikor az illető fejében felötlött, hogy ezt és azt meg fogja tenni. Lehet ez egy villanás is, lehet egy szövevényes terv része, mondhatjuk, hogy nem emlékezett semmire, de az agy akkor is utasította a testet.

A döntés, hölgyeim és uraim vezetett idáig, az egyén döntése, erről szól az életünk, hogy döntéseket hozunk, ez különböztet meg minket a legtöbb élőlénytől, hogy, mi képesek vagyunk döntést hozni. Ezek a döntéseink határoznak meg minket, és ezek alapján osztjuk ki egymásnak a címkéket. Ráüvöltök e a másikra vagy inkább nagyot, nyelek és kedvesen felelek? Megütöm-e a másik embert, vagy inkább ott hagyom, és elmegyek? Leköpöm a bűnöst vagy inkább átölelem? Csak magyarázni ne keljen melyik a helyes.

Ha elhisszük, hogy van jó és rossz ember, mégis hányan lesznek azok, akik magukat a rosszak közé sorolják? És hányan tesznek meg majd borzalmas dolgokat a rosszakkal pusztán azért mert ők a jók és aki más mint ők azok a rosszak? Téves hipotézis a jó és a rossz ember fogalma, hiszen csak okot ad arra, hogy egy lépéssel távolabb kerüljünk egymástól.

Nekem is van két kezem, én is bánthatok másokat, elvehetem az életüket, pont mint azok, akik megteszik és ezért gonoszoknak gondolunk. Miért nem teszem? Azért mert így döntöttem, egy másik úton indultam el. A bűnt gyűlöld és ne a bűnöst, ha ez sikerül, könnyebb az emberekkel megértetni, hogy mi az amit nem kéne megtenni.

A világ vallásokban pedig az a közös, hogy mind a szeretetre és a békére tanítanak. A gond azokkal az emberekkel van, akik nem egybe értelmezik a leírott dolgokat, hanem kihúznak, vagy kiragadnak belőle. Akik önigazolást keresnek a tetteikre, mert azt gondolják ők a jóemberek, a többiek meg a gonosz eltévelyedettek.

Továbbra is tartom, hogy a jó és a rossz tulajdonságokat egyformán magunkban hordozzuk, és csak a döntéseinktől függ, hogy melyiket engedjük a felszínre.

Ezért nem kell azt gondolni, hogy én különb vagyok, hogy én soha se kerülhetek olyan helyzetbe mint a másik, én mindig a helyes úton járnék. Csak az tesz másként aki gonosz. Na ez a gondolat ami veszélyesebb a tűznél is. Kifogás, mentség pedig mindig volt és van arra, hogy miért ne tegyünk semmit se, mi miért nem működhet soha sem.

Szóval aki megértette amit írtam, az nyugodtan mutathatja az irányt, mert az én szavaimban más nem volt mint a megértés és a szeretetre való törekvés. Nem húzhatunk rá minden mondatot minden helyzetre, hogy csak azért vessük el, mert valahol valamikor nem működne. Az esetek többségében igen is elég annyi, ha valamit egy mosollyal intézel és nem vered szét a másik fejét.

Az ember mindig kifogásokat és kibúvókat keres arra, hogy miért ne a jó úton induljon el, mert az rögösebb, az jóval nehezebb. Könnyebb bosszút állni, mint megbocsájtani. Könnyebb a heves reakcióra hevesen válaszolni.

Viccesnek tarom, hogy még az olyan faék egyszerűségű tanításokba is belekötnek emberek, mint mikor azt mondom, az ölés bűn. Még erre is lehet azt mondani, hogy de hát mi van akkor ha magamat védem? Egyszerűen a mai ember csak a szélsőségekben tud gondolkodni. Még a bűnt sem lehet gyűlölni, mert arra is van okfejtés, hogy miért téves.

Mindent meglehet magyarázni, és higgyétek el tömve van a börtön olyan emberekkel, akik szintén megtudják indokolni, meg tudják magyarázni, hogy mit miért tettek, miért volt az HELYES! Kifordul magából a világ, és igen is kevesen vannak azok akik értik és meghallják a józanság szavát.

Tartom magam a fentebb leírtakhoz, ami nem szól másról, mint a kis lépésekről. Ne a világot akarjuk egyből megváltani, elég ha csak elgondolkozunk azon, hogy vajon én mivel tehetném jobbá a környezetemet. Hogyan lehetnék kedvesebb, nyitottabb ember. Ehhez már az is elég, ha a válaszod kedves, pedig okod lenne a hevességre. Valóban kis lépés ez az emberiség számára, de mindenkinek a saját mennyországát kell megteremtenie. A saját lelki békéjét kell meglelnie.

Bár az írásom arról szólt, hogy a diktátor nem csupán egy személy lehet, és amit rossznak gondolunk, az lényegében az életünk szervers része, ebből a gondolatból fakadt ez az érdekes beszélgetés amiben mindenki gondolatainak és véleményének helye van.

Köszönöm Horvla fórumtársamnak az elhangzottakat, reméljük mások is csatlakoznak.

Kedves DarkAngel! Remélem, hogy nem kötekedésnek veszed a hozzászólásomat, mert abszolút nem annak szántam! Csupán a véleményemet szerettem volna kifejteni az írásoddal kapcsolatban ill. annak mondanivalójáról.
Tehát, ha ezeket nekem címezted,:
„minden tanításban meg lehet látni a rosszat, ki lehet ragadni dolgokat, ki lehet tépkedni lapokat a bibliából is, pedig elég csak mindent a megfelelő helyen kezelni. Az főleg ne égessen könyveket, aki még nem írt egyet se.”

„Viccesnek tarom, hogy még az olyan faék egyszerűségű tanításokba is belekötnek emberek, mint mikor azt mondom, az ölés bűn.”

„Egyszerűen a mai ember csak a szélsőségekben tud gondolkodni. Még a bűnt sem lehet gyűlölni, mert arra is van okfejtés, hogy miért téves.”
akkor teljes nyugodtsággal mondhatom (írhatom), hogy semmi ilyen nincs bennem. Sőt…
Mint írtam, jó lenne ha így működne a valóság (a jelenlegi), de sajnos nem így működik! Az emberek erre képtelenek (nagy tömegben), mert nincs aki vezesse őket a JÓ irányba (rossz irányba viszont annál inkább!). Illetve ez sem igaz így, van, csak Őt nagyon kevesen keresik, követik. Könnyebb az élvezeteket, a vagyont és a hatalmat kergetni! Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor ne is próbáljunk a jóra törekedni! Dehogynem! Csak sajnos mindig túl sokan vannak azok, aki nem ezt teszik (vagy az ilyenek jutnak túl sok hatalomhoz), és ők magukkal sodorják a jó (jóra törekvő) embereket is. Sajnos!
De teljes mértékben egyetértek veled ezekben:
„nem szól másról, mint a kis lépésekről. Ne a világot akarjuk egyből megváltani, elég ha csak elgondolkozunk azon, hogy vajon én mivel tehetném jobbá a környezetemet. Hogyan lehetnék kedvesebb, nyitottabb ember. Ehhez már az is elég, ha a válaszod kedves, pedig okod lenne a hevességre.”
Valamint, ebben is egyetértünk:
„Ha hiszitek ha nem, egyformák vagyunk mi emberek, mindenkit anya szült, mindannyian képesek vagyunk a szeretetre és az erőszakra.”

„Vagy azt gondoljátok, csak a jó ember szerethet? Csak a rossz ember követhet el bűnöket?”
Nem, nem gondoltam ezt egy percig sem! Nem, nem csak a rossz ember követhet el bűnt! Ezt még írtam is, hogy mindenki hibázhat.
Ezzel is egyetértek:
„Pedig azt mondják a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.”
Na, itt viszont már kicsit kevered szerintem a dolgokat:
„Volt egy német katona, aki az egyik foglyot megmentette, a másikat pedig agyonlőtte. Ő most attól függően jó, hogy melyiket bánta meg? Vagy éppen azt igazolja, hogy az ember képes egyaránt a jóra és a rosszra.”
„Két gyilkost az különböztetne meg, hogy melyikük bánta meg? Szerintem viszont mind a ketten a rossz döntéseik áldozatául estek, és ezen semmit nem változtat az, hogy megbánták e vagy sem. A döntést már meghozta, elkövette a rosszat, és ez megmásíthatatlan.”
Továbbra is azt mondom, hogy mindenki hibázhat, viszont nagyon nem mindegy, hogy megbánod-e őszintén, próbálod kijavítani a hibádat és próbálsz-e jobb ember lenni! Azt, hogy ki a valóban jó ember azt nem te, nem én, és nem egy másik ember, hanem Isten fogja tudni megmondani! Őt nem lehet megvezetni, előtte nem lehet kimagyarázni semmit!
Tehát, ezekkel csak egy másik embert lehet megtéveszteni:
„Mindent meglehet magyarázni, és higgyétek el tömve van a börtön olyan emberekkel, akik szintén megtudják indokolni, meg tudják magyarázni, hogy mit miért tettek, miért volt az HELYES!”
Végezetül tehát csak annyit, hogy szerintem is törekednünk kell a jóra! Tanulni kell a hibáinkból, próbálni kell minél jobb emberré válni! Keresni, és hinni Istenben (itt nem a vallásokra gondolok, mert azt emberek ferdítik el… de, ez más téma) mert Ő tudja megmutatni az igazán JÓ irányt!

A mai világunkban a hibákra figyelünk, azt emeljük ki amivel nem értünk egyet, és a különbségekbe öljük a több energiákat a közös nevezők helyett. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet.

Ez egy általános probléma, amit sokaknál megfigyeltem már. Mindenki mondandójában lehet olyan, amivel egyetértünk, és olyan is amivel nem. De sokszor elmulasztjuk közölni azt amiben egyetértünk, és inkább arra pazaroljuk az időt amiben nem.

Nem vettem kötekedésnek az írásodat, és nagyon jól tudom, hogy bizonyos dolgokkal egyetértesz, ezek azok a dolgok melyekre nem is reagáltál. De ez nem mindenkinek jön át elsőre, és nagyon sok konfliktus kezdődik azzal, hogy az eltérő véleményeket hibákká kovácsoljuk, és ezzel indulunk meg a másik ember felé, pedig mindig és mindenkor a cél a közös nevező és a megértés.

Ezért a kapcsolatépítés rögös útján nem mulaszthatjuk el kifejezni, ha megvan az a gondolat, az a pont ami a két ember közti távolságot lerövidítheti. Ezekbe kell kapaszkodni, és mindig innen indulni neki.

Mert ha csak azt mondjuk amivel nem értünk egyet, ami szerintünk hibás, akkor egyre nagyobb lesz a távolság. Fontos tehát, hogy azokat a kapcsolati pontokat keressük, melyeket értünk, átérzünk, és ezt éreztessük, ha meg van, akkor belevethetjük magunkat a sűrűjébe.

Pontról pontra, ha nagy a sodrás, az ellenállás, még mindig vissza mehetünk azokra a pontokra, melyek összekötnek és nem szétválasztanak. Ezekbe kell kapaszkodni, ezekre kell emlékezni, és ezeket kell megőrizni. Számtalan "magánháború" megelőzhető egy kis odafigyeléssel, az ilyen kis semmiségekkel.